Felemás szezonnyitó Monzában

Elcsépeltnek hangzik a mondat, mégis örök igazság, hogy az autóversenyző azért áll rajthoz minden versenyen, hogy nyerjen. Ezt a célkitűzést, elhatározást aztán az élet, a sors, valamint a körülmények sokszor felülírják, különösen egy olyan sportágban, amely bár egyéninek tűnik, mégis csapatsport, ha azt nézzük, mennyi ember közös munkája szükséges ahhoz, hogy egy versenyző sikeres legyen.

Amikor elutaztunk a csapattal Monzába, bíztunk az elmúlt években összegyűjtött adatokban, és mindannyian hittünk abban, hogy egy jó eredménnyel tudjuk indítani a szezont.

A hétfőn és kedden rendezett szezon előtti hivatalos tesztelésen aztán kiderült, hogy sok munka vár még ránk, a beállításokkal szenvedtünk, ráadásul akkor még nem csak az idénynyitóra készültünk, más egyéb dolgokat is ki kellett próbálnunk a versenyautón.

A csütörtöki szabadedzésekig nem tudtuk, hogy a többiek pontosan mit tudnak, és természetesen azt sem, hogy mi hol vagyunk hozzájuk képest. Az edzéseken rá kellett jönnünk, hogy a beállításokon sokat kell még dolgoznunk, azt hiszem, a csapaton belül mindenki többet várt magától, és nem akartunk a mezőny végén küzdeni.

Az időmérő edzéseken nem sikerült igazán jelentős mértékben gyorsulnunk, és ugyanez volt a jellemző az első futamra is, de azt azért meg kell jegyeznem, hogy nagyjából az egész mezőny 1-1.5 másodpercen belül volt egymástól a köridők tekintetében, ezzel az is bizonyítást nyert, hogy szoros futamokra lehet majd számítani, és nagyon közel vagyunk egymáshoz a többiekkel.

Természetesen péntek este a két időmérő és az első futam után pont nélkül állva mindannyian csalódottak voltunk, mert mint írtam, tudtuk, hogy ennél jobbak lehetünk.

A szombati nap aztán valamelyest kárpótolt engem és a csapatot is, örülök, hogy én voltam az, aki ebben az idényben, újoncként megszerezte az első bajnoki pontokat a Bhaitechnek.

A versenyről annyit, hogy a rajtom jól sikerült, a reakcióm gyors és pontos volt. Talán egy picit jobban pörögtek a kerekek, mint kellett volna, de az első kanyarhoz érve két helyet máris sikerült javítanom. A kör felénél előttünk történt egy nagyobb baleset, amiből én nem láttam semmit, mire odaértünk csak a nagy füst és a szálló por volt előttünk, illetve emlékszem, hogy a baloldalon éppen felém repült egy letörött első szárny, ami szerencsére nem találta el az autómat.

A biztonsági autós időszak után a 10. helyről folytathattam a versenyt, és az addigiakkal ellentétben jóval versenyképesebb tudtam lenni, ez annak is volt köszönhető, hogy előre kidolgoztunk egy olyan gumitaktikát, ami ezen a futamon jó döntésnek bizonyult.

Támadni és előzni tudtam a kilencedik, majd a nyolcadik helyezettet, aztán az utolsó két körben Grégoire Saucy megpróbált visszaelőzni, de sikerült kivédenem a támadásait. Korrekt küzdelem volt, egy jó versenyen, ami végül valamelyest kárpótolt az előző két nap szenvedéseiért. Nyilván külön pozitív, hogy egy büntetés miatt egy helyet még előreléptem a hivatalos eredménysorban, és így hat pontot szereztem, de annak fogok igazán örülni, ha a folytatásban saját erőből tudunk majd az élmezőnyben, vagy a középmezőny elejében versenyezni a többiekkel.

Néhány nap pihenés után már készülök Imolára, július 24-26. között ott folytatódik a bajnokság. Aki a monzai versenyeket figyelte és szurkolt, annak köszönöm! Remélem, sokan tudjátok majd élőben követni az online közvetítéseket Imolából is!

Laci